Tudom, sokak számára nem egy kedves, jól hangzó dolog, pláne nem vennének részt rajta, de én imádom! És imádtam gyerekként is.:) Jó, a disznó sírását nem… De azok az ízek, azok az illatok, azok a színek… hmm… még a felidézése is mosolyra derít, hát még a megélése évről-évre!:) Hogy mit imádok benne? Többek között a kolbászt, a hurkát, a főtt nyelvet, a meleg tepertőt, a friss húsból készült pörköltet, a kolbászhússal készült töltött káposztát, de az ételek mellett még az is nagyon szeretem, hogy ilyenkor egész napra összejön a nagy család! 🙂
Abalében főnek a disznósajtok (bal oldalt) és a hurkák (jobb oldalt)
Hol is kezdjem, annyi emlékem van a disznóvágások kapcsán!:-) Egész kicsi gyerekként még csak annyira emlékszem belőle, hogy összejött a nagy család (apukámék 6-an vannak testvérek), a felnőttek kint dolgoztak, mi gyerekek pedig együtt játszottunk bent (néha kimehettünk nézelődni), és a nagymamánk, nagyobb testvérek/unokatestvérek figyeltek ránk. Az ételek tekintetében pedig a szokásos disznótoros finomságok mellett kiemelkedő helyen szerepel számomra, hogy nagymama ilyenkor szalagos fánkot is sütött délután. 🙂
Később, amikor már nagyobb gyerek lettem, én is akartam kimenni segíteni, mint a nagyok – és mentem is ki. Szerencsére azért ebben-abban hagytak is, és tudtam is segíteni, kiélhettem magam. 🙂 Például lóti-futis voltam edényért, sóért, fokhagymáért, mikor mit kellett éppen megkeresni/elkérni a ház asszonyától, vagy anyuékkal mentem bélmosáshoz a vizet önteni, vagy a zsír összevágásánál és sütésnél segédkeztem, vagy evésekhez terítettem, mikor mit kellett és lehetett.
Sült és igazán sült krumplis pogácsák
Aztán amikor már elég nagy voltam, és konyhatudományomat is bizonyítottam, onnantól a szokásos krumplis pogácsa sütő lettem.:-) Számomra kedves „poszt”, a mai napig ezt a reszortom, és szeretem! 🙂 Krumplis pogácsa mellett pedig olykor egyéb más sütemény is készül. Volt, hogy csináltam gyümölcs tortát, gyümölcs salátát, vagy például túrós pogácsát is (ez utóbbi keresztanyámék disznóvágásán szokott lenni, amikor a tésztát „készen” kapom, csak a kisütés marad hátra – miközben már teszem fel a krumplis pogácsához a krumplit főni.
A krumplis pogácsához még némi kiegészítő infó. Nagyon fontos, hogy kevés liszttel, igazán krumplis pogácsát készítsünk. Nálunk a család fele a “normál” módon sültet szerinti, a másik felének viszont mindig kell csinálni, ilyen igazán sültet, jó sötétbarnát, szinte már kokszosat, mert ezt szeretik. Ez ízlés dolga. Ha szeretnétek Ti is sütni, akkor a mi családi receptünket, már feltettem, itt megtaláljátok => KRUMPLIS POGÁCSA RECEPT.
Nagyon jó volt most a hétvégén újra átélni, együtt lenni a családdal, és finomakat enni! 🙂
De hogy mik is nálunk a specialitások, a szokások? Íme:
– nálunk a család nem szereti a vért, így sem sült vér, sem véres hurka nem készül
– máj mellett „fehér”májat is sütünk, ez tulajdonképpen a disznó hasnyálmirigye, amit a májhoz hasonlóan forró zsírban sütünk ki, és sóval, apróra vágott fokhagymával esszük
– napközben természetesen megy a „csemegézés” – nem mintha egyébként nem lenne elég étel:) – megkóstoljuk a frissen, abalében főtt fejhúst, nyelvet – csak hogy biztosan finom dolgok kerüljenek a disznósajtba:P
– készítünk stifoldert is, ún. vastag kolbászt – ez is füstölve van, mint a hagyományos kolbász annyi különbséggel, hogy vastagabb bélbe van töltve, ami azért jó, mert nem szárad ki olyan könnyen, hosszabb ideig puha marad
Kész kolbászok már a füstölőben (jobb oldali vastag a stifolder)
– a savanyú levesbe belsőségek (tüdő és szív) is kerülnek, kb. fele-fele arányban a hússal
– az abaléből is készítünk levest – az abalében lassú tűzön főnek délelőtt a nyelvek, fejhús, fül, minden, ami a disznósajthoz kell, ebből kerül ki utána egy edénnyel, amelyben zöldségek, és tészta kerül befőzésre; délután pedig a hurka fő meg az abalében
– nagyon szeretjük az abált szalonnát is, ami szintén az abalében fő ki, majd jó vastagon kerül rá őrölt piros paprika és apróra vágott fokhagyma
– májas hurka csak ritkán és kevés készül, pedig én ezt nagyon szeretem 🙂
“Rendes” hurka főzésre várva (bal oldalt), májas hurka főzés után
– pájsli is készül olyakor ebédre – ez egyféle pörköltszerűség, a hús mellett tüdő is kerül bele, és a végén tejföllel be van keverve
– hurkát is szoktunk füstölni, ezt később hagymás fehérmártásos krumplival esszük
– délutáni csemegézést pedig a frissen sült tepertő adja, amit rögtön kinyomás után – még melegen – kis sóval, kenyérrel eszünk – erre nem lehet nem rájárni:P
– készítünk kolbásszal töltött husit is, ami nekem nagy kedvenc, ez tulajdonképpen a kolbásszal töltött szűrpecsenye
Kolbásszal töltött hús
– a töltött káposzta ilyenkor kolbászhúsból készül – én ezért szeretem ilyenkor nagyon, de nagyon
– a segítő családok mindig kapnak egy kis kóstolót este távozáskor (1-1 szál kolbász, hurka, esetleg egy kis bőrkét, tepertőt, abált szalonnát, disznósajtot – mikor mit)
– és természetesen egész nap megy az iszogatás – hiszen kell valami, ami az embert melegen tartja abban a hidegben: reggeltől fogy a pálinka, a bor, a fröccsök 🙂
És hogy mi is a mi családunkban a hagyományos disznóvágásos menüsor egy baranyai kisfaluban? Mindenféle finomság:)
Reggeli: itt még „maradék” evés van – tavalyról maradt sonka, szalonna, esetleg szalámi, száraz kolbász kenyérrel és savanyúsággal.
Tízórai: innentől az alapanyagok már mind az aznap levágott disznóból vannak:) frissen sült máj és „fehér”máj (hasnyálmirigy).
Napközben még: krumplis pogácsa.
Ebéd: savanyú leves vagy abalé leves, pörkölt (kockára vágott főtt krumplival) vagy pájsli (tésztával), sült hús, savanyúság.
Vacsora: húsleves, a levesben főtt húshoz paradicsom- és fokhagymamártás, töltött káposzta, kolbász, hurka.
Már ahogy leírtam újra tudnám enni, pedig tegnap ettem végig a menüsort, és nagyon tele lettem… 🙂 Ki kapott még kedvet hozzá? 🙂 Kinél mi még a szokás? Vagy mit csináltok másképp? Kíváncsi vagyok!
Ó én köszönöm, hogy írhattam.
csak halkan jegyzem meg, hogy már nagyszüleim sem, és saját szüleim sem élnek.
Meglehet, hogy rózsaszinű felhőn át látom a régi dolgokat, mert az hozzá tartozik, hogy volt ám ott nagyon sok rossz is…de amire én emlékszem az mind mind én vagyok. Ezekből táplálkozom egész életemben.
Köszönöm a kedves szavakat…
Kívánok én is Nagyon nagyon szép Békés Boldog Ünnepeket, és még egyszer köszönöm.
Kedves Mária!
Én köszönöm, hogy ilyen hosszan elmesélted, egy élmény volt olvasni! 🙂 Csodás gyerekkorod lehetett, hiszen igazi szerető család vett körül. És azt gondolom ilyen igazi falusi környezetben nagyon jó felnőni és élni, ahol ennyire figyelnek egymásra az emberek. Imádtam az írásod hangulatát is, nagyon átjön az írásodból az az érzés, ahogy akkor éreztétek magatokat, és az is, ahogy mos gondolsz ezekre az örök emlékekre. Mégegyszer köszönöm, hogy megosztottad velem, és más blogolvasókkal is az élményed!
Áldott, békés karácsony kívánok Neked és a családodnak!
Szia!
Nagy élvezettel olvastam a disznóvágásról szóló élményedet.
Engedd meg, hogy én is elmeséljem gyerekkori “vágós” emlékemet, emlékeimet, mert évente kétszer volt.
Hajnalban a sürgés-forgás zajára ébredtem, és hogy valahogy sokan vannak az udvaron.
Édesanyám, már javában tüzelt a mindenes szobában, és a legnagyobb piros fazékban forrt a víz. Kávé illat, és pálinka illat szűrődött be ahol aludtam.
Nem keltettek soha, mert magunktól keltünk, és nagy mosollyal az arcunkon mentünk is dolgunkra.
Apám mikor meglátott mindig csak annyit mondott—lyány gyere itt a füle….és már vágta is nyújtotta is felém, amit azóta is nagyon szeretek. Perzselték a disznót szalmával, később gáz perzselővel, és annak az illata olyan csodálatos volt, amit soha nem lehet elfelejteni.
Aztán csak kértek egyre, hogy hozzak vizet vödrökbe, és öblítsem az apám kezét, és hozzam a nagy tálat, ennek annak amannak…egyre csak jártam ki-be mire 8 körül már lassítottak kint az emberek.
Reggelire nálunk mindig frissen sült szalonna volt a frissen vágott disznóból…Isteni illattal és ízzel, mellé friss kenyér, ami kerek volt és nagyon nagy…tea, sok-sok tea, és aki kért annak ecetes uborka vagy retek…tudjátok az a nagy fekete amit el lehet tenni télire a pincébe..aztán kis pihenő után újra kezdődött minden.
Férfiak kint nők bent vagy az előtérben.
Édesanyám ment a nagy vájlinggal, ami egy óriási tálat jelent két füllel, és kérte apámat hogy adogasson neki innen is meg onnan is abból a szépséges husokból amik már fent feküdtek egy szétnyitott asztalon. Békésen beszélgetve szedegette apám a Toroskáposztának való húsokat ami az ebéd lesz.
Más asszonyok nagy üstbe hordták a vizet, és készítették amit abálni kell…máj, fej, vese, nyelv, szív, tüdő, fodorháj, stb..megint más asszonyok hátramentek, hogy a belet tisztitsák. Általában mamám volt egyik szomszédasszonnyal, és tesóm volt a csatlósuk. Szaladtunk mindig fujni a belet, és boldogok voltunk ha sikerült.
Sült odabent a fokhagymás hús, jó sok zsirral a tetején, és mikor már puhult, raktuk rá nagy marékkal a savanyú káposztát amit csak úgy kifacsartunk a saját hordónkból. keverte anyám a nagy fakanállal, százszor is tán, hogy finom legyen, és meg is lett az eredménye. Isteni semmihez sem fogható TOROSKÁPOSZTÁT tudott készíteni. Nekem soha nem lesz olyan sajnos.
Az emberek már odakint végeztek, s már sózzák amit el kell tenni a nagy teknőbe, és későbbre füstölni, már majdnem kész az abált sokmindenség., de közben ebéd, vagyis általában 11-kor kell enni, mert hosszú még a nap.
Pirosló ragyogós zsír sok-sok káposzta, és nagy darab sült húsok vannak mindenki tányérján. Csorog a zsír az államon, kenyérrel törlöm. Nevetnek rajtam, és én is nevetek.
Aztán egy-két pohár bor, vagy sör, ki-ki mit fogyaszt. Újra kávé illat, majd csendesség.
Már szedik az üstből a belszervet, és teszi bele édesanyám a rizst mert azt fogja előfőzni a hurkához. Sógor szedi le a húst a csontokról, és gyűjti egy nagy kupacba amiből nem sokára a kolbász lesz.
Apám már kezdi rakni sorba azokat a dolgokat ami a” profit”—ez húsvétra, ez füstölni, ez sózni, ez csepegni..stb.stb
A hurkába valók összevannak darabolva, és készen állnak a darálásra, már az asztalon az óriási hurkatöltő ami úgy néz ki mint egy ágyú…nagyon ötletes, és én fogom a belet ráhúzni a dudura…már jönnek is, és darálják, és egy sor darált belszerv egy sor rizs, egy sor fűszer, újra és ujra…kóstoló de mindenkinek ám..finom nagyon számomra a legfinomabb étel..azóta is imádom. Nos kezdődik a töltés…forr a víz, kész az első, második, harmadik…egy asszony oda áll, és rakja a vizbe, őrzi vigyázó szemekkel..nem megy el onnan, ő apám huga…nagyn ügyes, és főleg nagyon jó kedvű teremtés…mondja is—Na kié az első szál????????? aztán apróra gurigázza, és mindenki kap belőle. Szépen mozgatja a vízben, aztán szedi ki szűrővel, fakanállal..rakja sorba a nyújtó táblára..egyre csak rakja..ott vagyok figyelek hol itt hol ott segítek, most például már a véres edényt viszem elmosni.
Húrka kész jön a kolbásztöltés, de az már az emberek dolga. Az első egy-két szálat megfőzzük az üstben…aztán sütjük, és mellé még sok, sok hurkát sütünk, és hozzuk a sok ecetes uborkát kenyeret mustárt, tormát.
Édesanyám már tányérokra rak mindenből, és szépen lefedve, küldi velem a szomszédba, oda ahonnan nem jött senki, vagy csak a disznó fogásán voltak ott., és oda aki jó barátnak számított, és oda aki tojást adott a fánkhoz, és oda aki engedte hogy leegyük a cseresznyét a fájáról, és oda aki kölcsön adta a szekeret meg a lovat mikor kellett…szóval az egész utcának.
Soha nem voltak irigyek, soha nem hallottam hogy oda nem kell. Annyira tudták, hogy ki milyen és mindig egyezett a véleményük.
Kolbász megtöltve közben, és nagyanyám már szépen sorba rakta az elmosott edényeket amiket majd haza kell vinni..egy-két falat kóstolóval.
A nagy asztal lemosva, tányér pohár kenyér savanyú rajta…édesanyám mosolyogva hozza a nagy tepsű hurkát, és a másik tepsű kolbászt…még nagyon forró, de szépen szeleteli kis csinosakra, és rakja egymás tetejére, szépen míg tele lesz a tálca…és aztán kedvesen kínál, —tessenek csak enni mindenkinek, nagyon finom lett!
Testvéreim, és a szomszéd gyerekek, már nem nagyon időztünk a felnőttekkel, fogtunk egy kolbászt, és már mentünk is.
Soha vissza nem térő élmény volt, ami végig kíséri egész életemet. Rendszeresen készítek húrkát, idehaza…van fotóm is róla nem is egy, és toroskáposztát is évente 4-5-ször, de soha nem lesz olyan mint jó anyámé volt.
Kolbászt kihordják még csöpögni, befedik a lesózott szalonna és sódar kupacot, mamám kiszedi a tepertőt ami közben kisült, elteszik a hájat száradni, lemossák a raklapot az udvaron stb.stb.
Már nem rakjuk el az asztalról a még ott lévő dolgokat, hanem inkább még kerül egy kis fánk és diós kifli is hozzá.
Beszélgetnek csipegetnek…boroznak, és csuda jó a hangulat.
Valaki el kezd énekelni, amit aztán az asszonyok folytatnak..és egy ujabb nóta, amit már nagymamám énekel nagyon szép hangon.
Fel áll apám, meg fogja anyámat, és azt mondja–Marikám elfáradtál? gyere ide na egy táncra…és egyet kettőt táncolnak, vagy csak úgy tesznek, apám inkább erőszakos, ő már spicces, anyám nem iszik soha nem is ivott ezért ő megfontoltabb. Egyik-másik szomszéd hazamegy begyújtani, majd visszajön.
Van még egy kis saját bor, és pálinka is akad erre a disznóvágásra szánták, hát meg kell inni.
Mindjárt éjfél, már el csendesedtünk, a férfiak még a régi disznóvágásokról mesélnek amit legény korukban átéltek..nevetnek nagyokat.
Mamám nálunk alszik, hiszen holnap templomba megy, és előtte még ebédel egy kis orjalevest, reszelttésztával, sok-sok zöldséggel. aztán mise után már nem jön vissza, mert messze van a tanya ahol lakik, és no meg el is fáradt igazán.
Csönd van. Már csak az előszobában ég a villany ahol apám anyám a zománcos lavorban mosakodnak.
Csendben. Boldogok. Akkor s ott boldogok voltak, mert sikerült egy nagy disznót vágni amiből nagyon szépen lehet gazdálkodni egész télen, s még húsvétkor is.
Hús van, krumpli van, tojás van, tyúkok, kacsa van, nyúl, és postagalamb is. Liszt egy egész zsákkal, hagyma zöldség a pincében. Több féle gyümölcs befőtt, és a sok vegyes vágott, a bor a hordóban, a pálinka az eperből s szilvából már a fonott üvegben, tej van a szomszédban, dió volt a fán, a mákot ki kell verni,,,és JÖHET A KARÁCSONY.
Elnézést, hogy nagyon hosszú lett, de nem tudtam abba hagyni,
Köszönöm, hogy leírhattam.
Nagyon-nagyon Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek.
Tisztelettel: Szmolka Mária
2013. 12. 02. Téglás
Kedves Márti! Az én apukámék is hatan vannak testvérek 🙂 Jó is a nagy család! Az ő családjukban szoktuk a disznóvágásokat csinálni. Régebben, mikor gyerek voltam többet, mostmár évente csak 1-2 alkalom van, kevesebben vágnak. És már nálunk is van, hogy kitolódik 2 naposra a disznóvágás.
Nekem is rengeteg emlék jut eszembe a réges régi disznóvágásokról.Különösen nagy élmény volt.mert mi nagyon szegények voltunk,hiszen hatan voltunk testvérek,de drága szüleim minden évben neveltek,vágtak kettő malackát,hogy mi,gyerekek ne éhezzünk.Anyukám,és nagymamám főzték az isteni vacsorát,amit a dolgos népség végig evett.Általában a zsírolvasztás másnapra maradt.Üdv.Márti
Hát igen, ahány ház, annyi szokás 🙂
Köszönöm Ildikó, hogy megírtad nálatok hogy volt régen, jó volt olvasni! És örülök, hogy sikerült benned is az emlékeket kicsit felidézni. A füstölt májas és a toros káposzta is nagyon jól hangzik… 🙂
Nagyon jó volt olvasni a beszámolódat, már nagyon régen nem volt az életemben disznóvágás. 🙁 Felidéződtek a régi emlékek, éreztem a nyelvemen a mi disznóvágásos ízeinket, illatainkat!! Sajnos már a nagyiék nem élnek, és már régóta anyósomék sem foglalkoznak állatokkal. De anno!!!! Mindenhol volt 3-4 disznócska, minimum 4 vágás egy télen. Mi szerettük a hagymás vért, a véres hurkát – készült mindig. Emlékszem a májból a nagypapám májast is készített, vastag bélbe töltve és felfüstöltük azt is. Mennyei volt a házi füstölt májas! Nálunk az első délelőtti szünetben hagymás vér volt az étel, ebédre pecsenye sült a tepsiben a frissen vágott húsiból. Kenyér, savanyúság, és diós-mákos kalács volt a desszert. A vacsorát – mikor már megbizonyosodtak felőle, hogy tudok főzni, – mindig én csináltam. Húsleves, sült hurka, kolbász és a király a Toros káposzta. Fejér megyében annyira nem ismerték a töltött káposztát. Viszont a toros káposzta elmaradhatatlan étel volt. Friss még meleg húsból, lapocka, dagadó, szépen tisztított malacfarok, börke, együtt főzve a savanyúkáposztával, mmmmmm, csodás étel volt. Én néha most is készítek, de azt az ízt nem tudom visszahozni, hiszen a meleg, friss hús adja a toros káposzta jellegzetes ízét! Jó nagy fazékkal készült mindig, mert napokig lehetett melegíteni és egyre finomabb volt az íze! Üdv. Ildikó.