Tudom, sokak számára nem egy kedves, jól hangzó dolog, pláne nem vennének részt rajta, de én imádom! És imádtam gyerekként is.:) Jó, a disznó sírását nem… De azok az ízek, azok az illatok, azok a színek… hmm… még a felidézése is mosolyra derít, hát még a megélése évről-évre!:) Hogy mit imádok benne? Többek között a kolbászt, a hurkát, a főtt nyelvet, a meleg tepertőt, a friss húsból készült pörköltet, a kolbászhússal készült töltött káposztát, de az ételek mellett még az is nagyon szeretem, hogy ilyenkor egész napra összejön a nagy család! 🙂
Hol is kezdjem, annyi emlékem van a disznóvágások kapcsán!:-) Egész kicsi gyerekként még csak annyira emlékszem belőle, hogy összejött a nagy család (apukámék 6-an vannak testvérek), a felnőttek kint dolgoztak, mi gyerekek pedig együtt játszottunk bent (néha kimehettünk nézelődni), és a nagymamánk, nagyobb testvérek/unokatestvérek figyeltek ránk. Az ételek tekintetében pedig a szokásos disznótoros finomságok mellett kiemelkedő helyen szerepel számomra, hogy nagymama ilyenkor szalagos fánkot is sütött délután. 🙂
Később, amikor már nagyobb gyerek lettem, én is akartam kimenni segíteni, mint a nagyok – és mentem is ki. Szerencsére azért ebben-abban hagytak is, és tudtam is segíteni, kiélhettem magam. 🙂 Például lóti-futis voltam edényért, sóért, fokhagymáért, mikor mit kellett éppen megkeresni/elkérni a ház asszonyától, vagy anyuékkal mentem bélmosáshoz a vizet önteni, vagy a zsír összevágásánál és sütésnél segédkeztem, vagy evésekhez terítettem, mikor mit kellett és lehetett.
Aztán amikor már elég nagy voltam, és konyhatudományomat is bizonyítottam, onnantól a szokásos krumplis pogácsa sütő lettem.:-) Számomra kedves „poszt”, a mai napig ezt a reszortom, és szeretem! 🙂 Krumplis pogácsa mellett pedig olykor egyéb más sütemény is készül. Volt, hogy csináltam gyümölcs tortát, gyümölcs salátát, vagy például túrós pogácsát is (ez utóbbi keresztanyámék disznóvágásán szokott lenni, amikor a tésztát „készen” kapom, csak a kisütés marad hátra – miközben már teszem fel a krumplis pogácsához a krumplit főni.
A krumplis pogácsához még némi kiegészítő infó. Nagyon fontos, hogy kevés liszttel, igazán krumplis pogácsát készítsünk. Nálunk a család fele a “normál” módon sültet szerinti, a másik felének viszont mindig kell csinálni, ilyen igazán sültet, jó sötétbarnát, szinte már kokszosat, mert ezt szeretik. Ez ízlés dolga. Ha szeretnétek Ti is sütni, akkor a mi családi receptünket, már feltettem, itt megtaláljátok => KRUMPLIS POGÁCSA RECEPT.
Nagyon jó volt most a hétvégén újra átélni, együtt lenni a családdal, és finomakat enni! 🙂
De hogy mik is nálunk a specialitások, a szokások? Íme:
– nálunk a család nem szereti a vért, így sem sült vér, sem véres hurka nem készül
– máj mellett „fehér”májat is sütünk, ez tulajdonképpen a disznó hasnyálmirigye, amit a májhoz hasonlóan forró zsírban sütünk ki, és sóval, apróra vágott fokhagymával esszük
– napközben természetesen megy a „csemegézés” – nem mintha egyébként nem lenne elég étel:) – megkóstoljuk a frissen, abalében főtt fejhúst, nyelvet – csak hogy biztosan finom dolgok kerüljenek a disznósajtba:P
– készítünk stifoldert is, ún. vastag kolbászt – ez is füstölve van, mint a hagyományos kolbász annyi különbséggel, hogy vastagabb bélbe van töltve, ami azért jó, mert nem szárad ki olyan könnyen, hosszabb ideig puha marad
– a savanyú levesbe belsőségek (tüdő és szív) is kerülnek, kb. fele-fele arányban a hússal
– az abaléből is készítünk levest – az abalében lassú tűzön főnek délelőtt a nyelvek, fejhús, fül, minden, ami a disznósajthoz kell, ebből kerül ki utána egy edénnyel, amelyben zöldségek, és tészta kerül befőzésre; délután pedig a hurka fő meg az abalében
– nagyon szeretjük az abált szalonnát is, ami szintén az abalében fő ki, majd jó vastagon kerül rá őrölt piros paprika és apróra vágott fokhagyma
– májas hurka csak ritkán és kevés készül, pedig én ezt nagyon szeretem 🙂
– pájsli is készül olyakor ebédre – ez egyféle pörköltszerűség, a hús mellett tüdő is kerül bele, és a végén tejföllel be van keverve
– hurkát is szoktunk füstölni, ezt később hagymás fehérmártásos krumplival esszük
– délutáni csemegézést pedig a frissen sült tepertő adja, amit rögtön kinyomás után – még melegen – kis sóval, kenyérrel eszünk – erre nem lehet nem rájárni:P
– készítünk kolbásszal töltött husit is, ami nekem nagy kedvenc, ez tulajdonképpen a kolbásszal töltött szűrpecsenye
– a töltött káposzta ilyenkor kolbászhúsból készül – én ezért szeretem ilyenkor nagyon, de nagyon
– a segítő családok mindig kapnak egy kis kóstolót este távozáskor (1-1 szál kolbász, hurka, esetleg egy kis bőrkét, tepertőt, abált szalonnát, disznósajtot – mikor mit)
– és természetesen egész nap megy az iszogatás – hiszen kell valami, ami az embert melegen tartja abban a hidegben: reggeltől fogy a pálinka, a bor, a fröccsök 🙂
És hogy mi is a mi családunkban a hagyományos disznóvágásos menüsor egy baranyai kisfaluban? Mindenféle finomság:)
Reggeli: itt még „maradék” evés van – tavalyról maradt sonka, szalonna, esetleg szalámi, száraz kolbász kenyérrel és savanyúsággal.
Tízórai: innentől az alapanyagok már mind az aznap levágott disznóból vannak:) frissen sült máj és „fehér”máj (hasnyálmirigy).
Napközben még: krumplis pogácsa.
Ebéd: savanyú leves vagy abalé leves, pörkölt (kockára vágott főtt krumplival) vagy pájsli (tésztával), sült hús, savanyúság.
Vacsora: húsleves, a levesben főtt húshoz paradicsom- és fokhagymamártás, töltött káposzta, kolbász, hurka.
Már ahogy leírtam újra tudnám enni, pedig tegnap ettem végig a menüsort, és nagyon tele lettem… 🙂 Ki kapott még kedvet hozzá? 🙂 Kinél mi még a szokás? Vagy mit csináltok másképp? Kíváncsi vagyok!
