Gyerekkorom egyik kedvenc süteménye, rengeteget készítette az anyai nagymamám! 🙂 Én még eddig sose álltam neki, de épp ideje volt! Vagy 10 éve nem ettünk már házi krémest, és a párom is nagyon szereti a vaníliás dolgokat. És bár nem annyira karácsonyi, nálunk most ez volt az egyik ünnepi sütemény.
Hozzávalók (nagy gáztepsihez):
A tésztához:
35 dkg liszt
25 dkg margarin
3-4 ek. tejföl
1 csipet só
A krémhez:
10 tojás
10 púpos ek. rétesliszt
10+10 csapott ek. cukor
2 l tej
1 vanília aroma
1 vanília rúd kikapart belseje
Tetejére:
½ cs. vaníliás cukor
Elkészítés:
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, két lapban margarinnal/zsírral kikent, lisztel hintett tepsiben kisütjük. Az egyiket egészben, ez lesz az alja, a másikat kockákra vágjuk, ez lesz a teteje. Amikor a tetejét (a kockákra vágottat) kivesszük a sütőből, akkor rögtön megszórjuk vaníliás cukorral, hogy az egyik kicsit ráolvadjon.
A krémhez a tojás sárgájákat kikeverjük 10 csapott ek. cukorral, a rétesliszttel és tej egy kis részével. A tej nagyobbik felét a félbevágott vanília rúddal (akár ki is kaparhatjuk a belsejét) felrakjuk melegedni. Amikor már langyos, akkor hozzáadjuk a tojássárgás-lisztes keveréket, és lassú tűzön, folyamatos kevergetés közben krémmé főzzük (használjunk alátétet főzéshez, ha van). Utána félrerakjuk pár percre kicsit hűlni (közben többször megkeverjük), közben a tojás fehérjéket a 10 ek. cukorral kemény habbá verjük. Amikor a krém már csak langyos (nem hideg, nem is forró), akkor a felvert habot óvatosan, részletekben hozzáadjuk, és lassú mozdulatokkal belekeverjük. Ha van segítségünk, akkor a krémmé főzés és a hab felverése párhuzamosan is mehet. Én legutóbb otthon csináltam, és anyukám segített a habot felverni. 🙂
A teljes lapra ráöntjük a krémet, majd eligazítjuk (pl. egy sütőlapát segítségével), hogy egyenletes legyen. Végül pedig mehetnek rá a cukros kockák. 3-4 órára, vagy akár jó fél napra hűvös helyen állni hagyjuk, utána szeleteljük.
Igen, mi nem teszünk bele vanília rudat, és van. cukrot, csak vaníliás pudinggal készül. A bolti leveles tésztát azért használjuk, mert az is nagyon finom, hogy ropog, és emlékeztet a hájjal készültre. Viszont ma már elég nehéz hájhoz hozzájutni, kevesen vágnak ma már disznót.
Biztos finom vaníliás pudinggal is:), ez esetben gondolom ti a vanília aromát és rudat is elhagyjátok, nem? Így is egy megoldás. A boltban kapható kész tésztákat én annyira nem szeretem használni, inkább magam sütöm, mégha nem is mindig olyan szép szabályos, mint a bolti 🙂
Mi is szoktunk ilyen sütit készíteni (Isteni finom), de valóban a liszt helyett vaníliás pudingot használunk). A tésztáját pedig leveles tésztából szoktuk készíteni, ill. a mirelit tészta miután kienged 2 lapot sütünk belőle, és a felsőt rögtön kockákra vágjuk.
Hájjal is lehet, másik nagymamám úgy készítette még édesapám gyerekkorában (mikor én kisgyerek voltam már sajnos nem készített). Én hájas tésztából diós és lekváros hájast szoktam készíteni. Dehát ugye ahány ház annyi szokás 🙂 Azért egyszer lehet kipróbálom hájas tésztából is majd, hiszen néha nem árt semmit kicsit máshogy elkészíteni 🙂
Hájjal lenne az igazi, de nehezen jutni hozzá. Ezért én 3 tojásos piskótát sütök alulra is, felülre is. Még senki nem reklamált, olyan finom vele. A kemény tojásfehérjét valóban a tűzforró krémbe kell beleforgatni. A krémet nem liszttel, hanem vaníliapudinggal készítem.
Kedves Gabriella! Köszönöm a kiegészítést 🙂 Tényleg nem kell megvárni, míg teljesen kihűl, de én egy pár percre félre szoktam rakni. Ha ketten csináljuk édesanyámmal, akkor párhuzamosan. Viszont ha egyedül, akkor ott eltelik pár perc, de akkor sem hűl ki annyira, és megfő valamennyire benne a hab is. És igen, így, amíg pár percet várok is még meleg a hab, mikor a lapra kenem. De kiegészítem akkor fent a receptben is, hogy mindenkinek egyértelmű legyen.
Nagyon jó,csak azzal szeretném kiegészíteni,hogy a felvert habot a még éppen megfőtt forró krémbe kell keverni,s utána azonnal a lapra kenni,hogy ott hűljön ki!